A francia forradalom előzményei
A nagy francia forradalmat megelőző 150 év abszolutista időszakát nevezzük Ancien Regime -nek (jelentése: régi rendszer). Ezt a korszakot három francia uralkodó: 14., 15., és 16. Lajos jellemezte. Évszám szerint: 1643-1789 közti 146 évről beszélünk. (Az utolsó rendi gyűlést még XIII. Lajos hívta össze 1614-ben.) A felsorolt uralkodók közül az utolsó, XVI. Lajos idején tör majd ki a nagy francia forradalom 1789-ben.
A forradalom előtti évek jellemzői:
- Franciaországra egy teljesen igazságtalan berendezkedés a jellemző, hiszen a legfelső 5% (nemesség és papság) kezében van a javak, földek 90%-a.
- A két uralkodó rend (ordó) a nemesség és papság rendje mellett jogokat kezd követelni a harmadik rend is, a köznép. Szószólóik: LaFayette márki, Mirabeau gróf és Sieyes abbé.
- A királyi udvar pazarló életet él, miközben a nép éhezik.
- Szociális válság alakul ki 1788/89-re, a rossz termés, az éhínség, a nyomor és a magas adók miatt.
- A költséges háborúk miatt (pl részvétel az amerikai függetlenségi háborúban) kiürül a királyi kincstár
- A királyok nem hívták össze a rendi gyűléseket, helyette önkényesen uralkodtak abszolutista módon!
Megoldási kísérletek:
A király pénzügyi vezetői: Robert Turgot vagy Jacques Necker próbáltak takarékossági intézkedéseket bevezetni és a nemesektől több vámot szedni, de nem sikerült javulást elérniük.
A harmadik rend megerősödése:
A francia forradalom előtti évtizedek jellemzője a francia felvilágosodás volt. Három nagy gondolkodó írt fontos munkákat az abszolut rendszer és az egyházi uralom ellen: Montesquieu (1748 - A hatalmi ágak felosztásáról, címe: "A törvények szelleméről"), Voltaire (1734 - az egyház kritikájáról, címe: "Filozófiai levelek") és Rosseau (1762 - A közvetlen demokráciáról, a címe: "A társadalmi szerződés")
A francia forradalom szakaszai:
- 1.) Alkotmányos monarchia szakasza: 1789.07.14 - 1792.08.10 van király, a nemesség szerepe jelentős
- 2.) A girondista köztársaság: 1792.08.10 - 1793.06.02 nincs király, a nagypolgárságé a vezető szerep
- 3.) Jakobinus diktatúra szakasza: 1793.06.02 - 1794.07.27 nincs király, a városi szegényeké a vezetés
- 4.) Thermidori köztársaság: 1794.7.27 - 1799.11.09 nincs király, újra a nagypolgárságé a hatalom
- 5.) Napóleon uralma: 1799-1814 császárság alakul ki Franciaországban
Az egyes szakaszok jellemzői:
Az első szakaszban egy gyorsan elinduló fegyveres felkelés a jellemző, ám a király meghátrálása miatt konszolidáció következik. A nemesség és a király megtarthatja vagyonát, tekintélyét. A második szakaszban radikalizálódik a helyzet.
A rendi gyűlés és a Bastille ostroma
Előzmények:
A 3.rend szószóinak annyit sikerül elérniük, hogy az udvar megengedi: kétszer annyi képviselőjük legyen a rendi gyűlésben. A korábban 900 fős rendi gyűlésben a három rend mindegyike 300 fővel képviseltette magát. Később viszont 1200 fős lett a gyűlés, melyből 300 - 300 volt a nemesség és papság száma és 600 a polgárságé. Viszont a rendek továbbra is külön üléseztek, így mindig leszavazták 2:1 arányban a harmadik rendet!
A rendi gyűlés:
XVI. Lajos (1774-1792) végül a válság miatt 1789-ben arra kényszerült, hogy 175 év után összehívja a rendi gyűlést. 1789 május 5-re tűzték ki a napját. A három rend képviselői megjelentek tehát Versaillesben, de a 3. rend azonnal követelni kezdte a közös ülésezést, mert akkor többségbe kerülhetett volna. Eleve 600-an voltak az 1200-ből, amihez hozzájött a másik két rendből átszavazók száma is. Ám a király ettől elzárkózott
A forradalom első szakasza (1789-1793)
Amikor a király bezáratta a 3. rend üléstermét, képviselőik Jean Bailly csillagász vezetésével a közeli Labdaházba vonultak (Versaille tornatermébe), ahol esküt tettek (június 20) arra, hogy egy új alkotmány létrehozásáig nem oszlanak fel. A király meghátrált és beleegyezett abba, hogy ezentúl közösen ülésezzen a három rend. „Esküszünk, hogy sohasem válunk meg a Nemzetgyűléstől, s bárhol összegyűlünk, ahol a körülmények megkövetelik, amíg létre nem hoztuk és szilárd alapokra nem fektettük a királyság alkotmányát.”
A Bastille ostroma - a forradalom kirobbanása
Ugyanakkor zsoldosokat rendelt Párizsba. A zsoldosok megjelenésére a nép fellázadt: Camille Desmoulins vezetésével megrohamozta a Bastille börtönét (július 14.)! Kitört a forradalom: 1789 július 14. A Bastille az Ancien Regime és az elnyomás szimbóluma volt ekkor.
Párizsban átmenetileg győzött a forradalom, de a vidéki falvakban is felkelés kezdődött. Megindult a "nagy félelem mozgalma": kastélyokat fosztottak ki. Következmény: a nemesek lemondtak kiváltságaik egy részéről (robot, 10-ed, megváltható lett a 9-ed) és elfogadták az "Emberi és polgári jogok nyilatkozatát" (1789 augusztus 26) Ennek lényege: megszűntek a születési kiváltságok, helyette sajtó-, szólás-, vallás-, gyülekezés szabadsága.
Új alkotmány létrehozása: A nemzetgyűlés 1789 és 1791 közt egy új alkotmányon dolgozott. Elfogadása: 1791 szeptember 3. Közben a király részt vehetett az üléseken, mégpedig vétójoggal.
A pénzügyi válság enyhítésére a nemzetgyűlés assignátákat adott ki. Ezek az állam által lefoglalt egyházi vagyon egyes részeire váltható (kamatozó) utalványok voltak.
Az új alkotmány jellemzői:
- Szabadságjogok biztosítása: szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság
- Korlátozták a király jogait, csak vétójogot kapott, de jelen lehetett a konventben. A nemzetgyűlés vezette az országot, mely innentől nem rendi, hanem népképviseleti lett.
- Kiszélesítették a választójogot: cenzusos lett = amikor csak az vehet részt a választásokon, aki egy konkrétan meghatározott vagyoni és/vagy műveltségi szintet elér. (passzív, aktív választójog létezett)
- A papoknak fel kellett esküdniük az alkotmányra, a nemzetgyűlés beleszólhatott az egyház ügyeibe.
A király nem akarta elfogadni az alkotmányt, így megpróbált megszökni 1791 június 20-án, ám a belga határon elfogták és visszakényszerítették.
A király szökése:
XVI. Lajos már a forradalom első szakaszában ráébred arra, hogy a felkelők tartós hatalmon maradása az uralkodó jogok teljes megszüntetéséhez vezethet. Ezért dönt arról, hogy megszökik Párizsból a közeli Belgium (Flandria) területére a híveihez (royalisták). Álruhában (átlagos főnemesnek öltözve) testvérével indul meg (hintókon) a határra, ahol a legenda szerint egy pénz érméről felismeri egy postamester. Bejelentést tesz a forradalmi kormánynak, akik elfogják a szökésben lévő királyt.
A szökés ellenszenvessé tette XVI. Lajost a nép szemében. Két hónappal később pedig tetőzött a király elleni hangulat, amikor vétóival meggátolta a vidéki nemzetőrök Párizsba rendelését. A párizsi tömeg Danton vezetésével elfoglalta a királyi palotát (1792 augusztus 10.) és őrizetbe vette a királyt. A forradalom új szakaszába lépett, ugyanis a nemzetgyűlés feloszlott és a választások után a girond párti képviselők alkották az új nemzetgyűlés (más nevén konvent) többségét. A királyt perbe-fogták. A köztársaság kikiáltása: 1792 szeptember 21.
Konvent = forradalmi nemzetgyűlés
A girondi szakasz
Háborúk megindulása Ausztriával és Poroszországgal: II. Lipót osztrák II. Frigyes Vilmos porosz uralkodók megfenyegették a francia konventet: vagy elengedik a királyt és visszaállítják jogait, vagy megtámadják Franciaországot. Ez volt pillnitzi nyilatkozat 1791 augusztus 27. A konvent nemet mondott így a két ország támadásra készült.
A háború: Mivel a Konvent nem teljesítette a Pillnitzi Nyilatkozatot, megindult a porosz-osztrák támadás (1791 augusztus 27.). Eleinte győzelmeket arattak Párizs felé közeledve (Longwy csata, Verduni csata), ám Valmynál 1792 szeptember 20-án győztek a franciák Kellerman és Dumouriez tábornokok vezetésével! Az idegen hadseregek kivonultak Franciaországból. Az alkotmányos monarchia (királyság) korszaka véget ért.
Pártviszonyok a girondi szakaszban:
- Girondiak => gazdag polgárok képviselői, nevüket Gironde megyéről kapták
- Jakobinusok => városi szegények képviselői, nevüket Szent Jakab kolostorról kapták, ahol üléseztek
- Mocsár => bizonytalanok, hol ide, hol oda szavaznak, 60%
A király pere és kivégzése: A király elleni per 5 hónapon keresztül folyt. A fő vád ellene: saját népe ellen hívta be Franciaországba az osztrák és porosz hadseregeket. Vagyis hazaárulással vádolták. Végül a konvent halálra ítélte XVI. Lajost és a párizsi Concorde téren 1793 január 21 -én lefejezték egy giotinnal. (Guillotine = lefejező gép)
A girondiak bukásának okai:
- Az erőszakos újoncozások, a parasztkatonák összegyűjtése és a rekvirálások miatt a forradalom ellen parasztlázodások kezdődtek. A legjelentősebb Vendee megyében indult.
- Párizsban éhinség és nyomor tombolt.
- Európa országai összefogtak a forradalmi Franciaország ellen. Eleinte Dumouriez tábornok még győzni tudott (Jemappes-1792 november), ellenük, ám 5 hónappal később a francia ellenes koalíció előretört. A poroszok-osztrákok, visszafoglalták Belgiumot és Dumouriez átállt az ellenséghez. A koalíció tagjai: Ausztria, Poroszország, Anglia, Hollandia, Spanyolország, Portugália.
- A katonai vereségek, a nyomor és Dumouriez átállása miatt a nép a jakobinusok - Robespierre, Saint-Just, Danton - vezetésével 1793 június 2-án körbevették a Konvent épületét és a jakobinusok átvették a hatalmat.
A jakobinus terror szakasza
1.) Leszámolás a külső ellenségekkel:A jakobinusok egyik legelső intézkedése az volt, hogy elrendelték az általános hadkötelezettséget és hatalmas hadsereget hoztak létre. Az új haderő pedig 750 ezer katonával Jourdan tábornok vezetésével visszaszerezte Belgiumot.
2.) Leszámolás a belső ellenségekkel:
- A jakobinusok új alkotmányt hoztak létre, mely szerint a Közjóléti Bizottság vezeti az országot, a törvényhozás évente kerül újraválasztásra, és a legtöbb kérdésben népszavazással közvetlenül dönt a nép. Valójában azonban egy szűk kör: Robespierre és társai döntöttek mindenben.
- Megszületett a "gyanúsakról szóló törvény" mely alapján a Forradalmi Törvényszékek és a Konvent biztosai bárkit halálba küldhettek. Zajlottak a lefejezések, összesen 40 ezer embert öltek meg a jakobinusok egy éve alatt. A nemesek mellett azonban egyre több egyszerű polgárt és parasztot is kivégeztek, elég volt hozzá annyi, hogy az illetőt gyanúsnak, királypártinak bélyegezték. /Kivégezték a király feleségét Maria Antoinettet is, gyermeküket pedig börtönbe vetették, aki ott halt meg./
- A jakobinusok leverték a vidéki felkeléseket. (A zendülések leverése során bukkant fel egy 24 éves tüzértiszt Bonaparte Napóleon, aki Toulonban vert vissza egy királypárti felkelést, ezért tábornokká léptették elő.)
3.) A jakobinus rendszer "vadhajtásai":
- új vallás (Legfelsőbb Lény Kultusza)
- új naptár születik: a hónapok elnevezései megváltoznak (pl: thermidor = hőség hava)
A jakobinusok magját a sans-culotte -ok alkották. Ők voltak a hosszúnadrágosok. (culotte = rövidnadrág, sans culotte = rövidnadrág nélküliek). Térnadrágot csak a nemesek hordtak.
A jakobinusok bukása:
Roberpierre 1794 áprilisára bizalmatlan lett mindenkivel szemben és saját korábbi embereit is kivégeztette. 1794 áprilisában lefejezték Dantont és Desmoulinst is. Sőt, 1794 júniusában életbe léptek a PRAIRIALI törvények is, melyek szerint nyilvános tárgyalás vagy védekezés nélkül is halálra ítélhető lett bárki. Mikor már maguk a jakobinus vezetők sem érezhették magukat biztonságban Robespierréktől, összefogtak a Konvent girondista tagjaival és 1794 júliusában Jean Tallien és Paul Barras vezetésével elfogatták és lefejeztették Robespiert és közvetlen társait.
A forradalom thermidori szakasza
Mivel az új rendszer a jakobinus-naptár thermidor havában, azaz júliusban került hatalomra, erről nevezték el az új köztársaságot is. Újra a gazdag nagypolgárság kerül hatalomra (mint a girondi szakaszban). Új alkotmány született, mely szerint a hatalom 3 testület kezébe került: 5 fős direktórium, ötszázak tanácsa, vének tanácsa. A vezetők a gazdag nagypolgárok lettek.
A thermidori köztársaság összesen 5 évig tartott, 1794-1799 közt. Ezt állandó lázadások jellemezték. Hol jobboldali államcsiny fenyegetett a királypártiak részéről, hol baloldali államcsíny következett a radikális szegények részvételével. Legfőbb vezetők: Paul Barras, Jean Tallien, Sieyes abbé, Charles Talleyrand és Joseph Fouché. Talleyrand a külügyeket, Fouché a belügyeket, és a rendőrséget irányította.
A thermidori szakasz jellemzői:
- A hatalom a Barras és Tallien körül kialakult nagypolgári (gazdag) párizsi kiváltságos csoport kezében összpontosult.
- Az elit a párizsi szalonok világában Tallien feleségének összejövetelein találkozott egymással. (Itt bukkan fel a fiatal Napóleon is és ismerik meg a thermidori vezetők.)
- Belső problémák: Franciaországban a két politikai szélsőség folyamatos tiltakozásokat, tüntetéseket és egyéb megmozdulásokat szervez. Az egyik a royalista (királypárti) tábor, a másik pedig a korábbi jakobinusok ellenzéke. Ezeket sorra veri le erőszakkal a Barras vezette thermidori kormányzat. (Napóleon az egyik ilyen párizsi tüntetés keménykezű leverésével lesz ismert Barras számára.)
- Külső problémák: A forradalmi Franciaország ellen továbbra is támadásokat indít Poroszország és Ausztria. Két hadszintér alakul ki: az egyik a francia - német határon, Flandriától le egészen Svájcig húzódott. Ez volt az elsődleges front. A másodlagos hadszintér: Észak-Itália, ahol a francia csapatok a Habsburg Birodalom seregeivel küzdenek.
Francia forradalom összegzés:
- Személyek, akiket tudni kell: XVI. Lajos, LaFayette márki, Mirabeau gróf, Sieyes abbé, Camille Desmoulins, Georges Danton, Dumouriez, Maximilien Robespierre, Paul Barras, Tallien, Talleyrand, Fouché, Bonaparte Napóleon
- Fogalmak, amiket tudni kell: Ancien regime, harmadik rend, Bastille, "Emberi és polgári jogok nyilatkoazat", assignáta, vétó, konvent, Pillnitzi nyilatkozat, Valmy-i csata, girondiak, jakobinusok, guillotine, Közjóléti bizottság, "gyanúsakról szóló törvény", sans-culotte, prairiali törvények, direktórium, ötszázak tanácsa, vének tanácsa,
- Évszámok, amiket tudni kell: Az összefoglaló fájlban aláhúzva mind.
Napóleon életrajz
I. Életrajzi adatok:
- Korzika szigetén született 1769-ben, olasz gyökerekkel rendelkező, kisnemesi családban.
- Fiatalon eldönti, hogy katonatiszt lesz, így tizenévesen elhagyja Korzikát, hogy katonai iskolába íratkozhasson Franciaországban. Itt már 16 évesen végez hadnagyként (1785-ben)
- Tiszti karrier: a forradalom jakobinus szakaszában indul be, amikor 1793 nyarán Toulonban visszaveri a royalistákat támogató angolokat. Győzelme után, 24 évesen már dandártábornokká léptetik elő..
- Karrierje 1794-ben megreked, majd két okból indul újra: Tallien feleségének szalonjában szerez ismertséget és kivívja Barras elismerését egy párizsi felkelés véres leverésével.
- Front parancsnoki kinevezés Itáliában: 1796. Innentől folyamatosan lesz egyre népszerűbb Franciaországban folyamatos győzelmei miatt.
II. Magánélet:
- Megnősül: 1796-ban, Josephine de Baeuharnais.
- Későbbi élete során jellemző volt Napóleonra, hogy családtagjait, testvérit ülteti magas pozíciókba. Joseph Nápolyi és spanyol király (1808-1813), Jerome Vesztfália királya (1807-1813), Louis pedig Hollandia királya (1806-1813), az ő fia lesz majd III. Napóleon.
- Második házassága politikai indíttatású: Mária Lujzával, aki I. Ferenc osztrák császár lányával. (Első feleségétől 1810-ben elvált) Harmadik nő az életében: Marie Walewska grófnő (szerető).
III. Népszerűsége:
- A katonái körében a kezdetektől nagyon népszerű volt, mert osztozott sorsukban és a hadjáratokban csatákban közöttük tartózkodjuk.
- Csatáit szinte mindig megnyerte, élete során kb 60 csatájából alig hetet vesztett el.
- Katonai zseni, államférfiként haladó törvényeket alkot, viszont emberismerete, magánélete sikertelen.
- A katonai karrierjét császári uralkodása követte 1804-től, népszerűsége töretlen maradt ekkor is. Majd Európa államai összefognak ellene és legyőzik, de még ekkor is egyszer visszatér a hatalomba (1814) és Franciaország egy emberként áll újra mellé. Végső veresége 1815-ben Vaterloo. Utódja fia, a Sasfiók pár napra örökli a császári címet (II. Napóleon), majd eltávolítják és korán maghal. Unokaöccse III. Napóleon néven 1852-ben megszerzi még a császári címet (18 esztendőre).
Napóleon dinasztiája:
- I. Napóleon: 1804-1814
- II. Napóleon: Sasfiók, csak 15 napig van trónon 1815-ben
- III. Napóleon: A hódító I. Napóleon unokaöccse, császár: 1852-1870
Napóleon hatalomra kerülése [link]
